.

2007. november 2., péntek

Szeret, nem szeret - munkafront

Mondhatnám, hogy...
Nagyon érdekes dolgokkal foglalkozom, alapvetően:
1. Matematika tanárszakosoknak: A tanárok itt metodikailag nagyon felkészültek, de szakmailag analfabéták, és az okosok kezdenek rájönni, sok-sok kutatási eredmény alapján, hogy egy jó tanár ért a tárgyához! (Végülis egy szót se szólhatunk, mert nálunk meg a másik véglet.) Szóval egy félév alatt meg kell őket tanítani arra, hogy mi az a matematika, és ennek mi köze a sulihoz, és nekem kell kitalálnom, hogy hogyan.
2. Hogyan írjunk matekról: Ezt a tárgyat fogom tavasszal tanítani, és bár ez már egy létező tárgy, meg kell reformálnom.
3. Iskolai prodzsi: iskolákban megfigyelni és elemezni, még nem tudok többet.
4. "Miért buknak meg a diákok kalkulusból?" bizottság.
5. Egy lánynak olvasókurzust tartok, végre egy kis tanítás!

Nagyon sok jófej emberrel dolgozom együtt, ráadásul a mítingeket mindig nagy zabálások kísérik, ezért lehet sokat beszélgetni is.

Csak néha kell korán kelni, és nincs stressz.

Naéspersze életem legburzsujabb és legcvdekorálósabb állása.

De azt is mondhatnám, hogy...
Nagyon, és egyre jobban hiányzik a tanítás. Főleg egyedül dolgozom, haladgatok, de nincsenek igazi sikerélményeim (ez nem olyan, mint a matek, hogy hurrá, bebizonyítottam egy tételt), és keretek hiányában szétfolyik az időm.

Szóval eddig is tudtam, de most már még annál is jobban tudom, hogy nem való nekem a kutató életforma.

Nincsenek megjegyzések: