.

2008. február 27., szerda

NY - Babymoon


Találkoztunk sok-sok emberrel:

Két napot laktunk Katánál és Alexejnél Long Islanden. Voltunk a laborban is, ahol megnéztük, hogy Kata hogyan operálja ki a muslincák (lsd szekrény) petefészkét illetve heréit.
Aztán laktunk két napot Andynél a Central Park mellett a 44. emeleten. Este így aludtunk el,és reggel így ébredtünk.
Megismerkedtünk Andy barátaival is.Sokat sétáltunk Dórival és Andrissal

és különböző ismerőseikkel, akikbe véletlenül botlottak úton-útfélen. Megnéztük a Guggenheim múzeumot és a Columbia egyetemet is.

Amritával és Gyurkával
csokiztunk éssöröztünk (najó, ezt bébimún alatt igazából nem szabad).Voltunk még kompozni,a Brooklyn hídon,
és a World Trade Center helyett

az Empire State Building tetején.Hazafele pedig megnéztük az amerikai Niagarát, bár tudtuk, hogy sehol sincs a kanadaihoz képest.

Ui: Tudom, hogy úgyis mindenki csak a hasamra kiváncsi. Hát tessék:

2008. február 15., péntek

Sztriptíz


És az arca:


Marci el van olvadva, hogy milyen szép. Szerintem is gyönyörű, de én a képen nem látom. Üzeni, hogy azt viszont én állapítottam meg, hogy Elekes szája van.

Amúgy a képek egy hónaposak, már mind a ketten sokkal nagyobbak vagyunk. Akkor asszem épp Lilla volt, azóta volt volt Sára, Léna és Luca. Próbálgatunk.

Szerintem ez a terhesség legjobb időszaka (bár még nem vagyok szakértő ezen a téren) . Teljesen fitt vagyok, viszont ha bármi bajom van L/S kapálózik egy kicsit, és már mosolygok is.

Marci szerint nem annyira világos, hogy mi van a harmadik képen, úgyhogy ez most találós kérdés.

2008. február 9., szombat

Tisztelt paranojás hülyék ...

... kezdte levelét B, amikor megkértem, hogy az egyetem nevében kérvényezzen nekem sürgősségi interjút az amerikai vízumhoz. Az úgy volt, hogy január elején kaptam egy emilt, hogy elfogadták az előadásom egy február legvégén lévő San Diegoi konferenciára, meg amúgy is szerettünk volna elmenni New Yorkba a februári szünetben. Az internet megmondta, hogy az amerikai vízumhoz interjú kell, és hogy ameddig ellátnak, vagyis 6 hétig, egyáltalán nincs szabad időpont. Ha infora van szükséged, hívd az emeltdíjas számukat, ami nem csak az összes munkahelyen van letiltva, hanem az otthoni telefonszolgáltatónk területéről sem hívható. Najó, ha alaposabban utánanézel megtudod, hogy van egy másik számuk is, ahol hitelkártyával lehet fizetni, és már kifejezetten örülsz, amikor végre 400 forintos percdíjért hallgathatod a fürelízt. A telefonos bácsi nagyon készséges, és azt javasolja, hogy emilen kérj sürgősségi időpontot, és csatolj egy levelet a munkahelyedtől, hogy ez miért nagyon fontos. Szóval ezért írt B, és bár a paranojás hülyéket végül kihagyta, a kérvényt elutasították.

Nem részletezem tovább, Torontoban lehetetlenség vízumidőpontot kapni még akkor is, ha egy éved van rá. Csakúgy, mint a többi városban, a két szélső, Vancouver és Halifax kivételével. Szóval irány Halifax!
És itt jön a hepiend: hétfő du elrepültem H-be, youth hostelben aludtam, életemben először idegenekkel együtt (iparművészetis csajok, vicces volt). Kedd délelőt az Atlanti-óceán csatornapartján elsétáltam a konzulátusra telefon nélkül ezer dokumentummal egy zsebretehető szatyorban (elektromos készüléket és táskát nem lehet bevinni a konzulátus területére, és nem is őrzik meg), és pikkpakk megkaptam a vízumot. Délután keresztül-kasul besétáltam Halifaxot, és amikor már minden utcát ismertem, kávéztam egyet a vízparton, ami gyönyörű volt a hóesésben.
(Lopott képek)