.

2008. június 30., hétfő

1 hónap

Még
mindig nem fogtuk fel, hogy van egy babánk, és még mindig folyamatosan olvadozunk. És én még mindig olyan trivialitásokra csodálkozom rá, hogy ezt a hús-vér emberkét mi csináltuk, meg hogy ő ugyanaz az Ubla, aki a 12 hetes ultrahangon tízszer akkora hátasokat dobott, mint saját maga.

Már
nagyon sokat nőtt, úgyhogy először nem is értettem, hogy miért mondja mindenki, hogy milyen pici (aztán láttam, hogy azok a néhány hónapos babák, akik eddig nekem a pici babák voltak, milyen hatalmasak...). Ezenkívül egyre többet van ébren, nagyon ügyesen nézelődik, rengeteget mosolyog, imád úszni,
és már olvas.

Az ünnepi vacsi
Vajon melyik fogás ízlett neki jobban?


2008. június 28., szombat

Uncsiparty *

* az Uncsiparty kifejezés Mami szellemi tulajdonát képezi

A két éves Berci már annyira várta első uncsitesóját, hogy egyszer azt találta mondani, hogy azért nagy a hasa, mert benne van a Sára baba. Amikor a szülők akadékoskodtak, hogy Sára baba a Réka hasában van, közölte, hogy Réka kölcsönadta neki Sára babát.

Miután a kórházi üvegajtón keresztül megcsodálta a babust, Berci beteg lett, úgyhogy mire találkoztak, már teljes eksztázisban volt. Többször tíz percet játszott vele, ami abból állt, hogy kisfiús hévvel a lábát fogdosta és az autósülést ringatta (a zord szülők csak ennyit engedtek neki), és közben azt ismételgette, hogy "lehet ringatni", és "nagyon pici".
A ringatás (rángatás?) olyan jól sikerült, hogy Sárust élete leghosszabb alvása után ébreszteni kellett, amire eddig csak a sárgaság alatt vetemedtem.

2008. június 26., csütörtök

A játszótéren

Kicsit irigyeltem az Újlipótvárosi kismamákat, hogy csak lemennek a Szent István Parkba, és hemzsegnek az ismerősök. Most viszont kiderült, hogy a Városmajorban is hasonló a helyzet. Eredetileg Nórával, Áronnal, Feszterrel, Marcival, Bendidivel és Rózával randiztunk,
de aztán összefutottunk a bicikliző Andris uncsinagybácsival, a bébiszittelő Julcsi uncsinagynénivel, és a gyerekeket legeltető papákkal, Dáviddal és Andy-vel is. Szóval a babust még egyelőre hidegen hagyja a játszóterezés (olyannyira, hogy az egész programot végigaludta), a mama számára azonban annál izgibbnek ígérkezik.

2008. június 21., szombat

Dömdödöm

Mi a különbség Dömdödöm és Sárus között?

Ha Dömdödöm azt mondja, hogy dömdödöm, a Négyszögletű Kerek Erdő összes lakója pontosan tudja, hogy ez mit jelent, pl. hogy "Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon közeledik".

Viszont ha Sárus azt mondja, hogy oáoáoá, a Herman Ottó út lakói még arra a feleletválasztós kérdésre sem tudnak válaszolni, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy
(A) fáj a hasam
(B) fáradt vagyok
(C) éhes vagyok

Dilemma (Marci jelenti)

Na de ha május 31-én született, akkor mikor ünnepeljük az egy hónapos szülinapját? A félévesről nem is beszélve...

2008. június 17., kedd

Vitaindító post (Marci jelenti)

Ez a kislány (eddig, kopp-kopp) NAGYJÁBÓL HAGY MINKET ÉJSZAKA ALUDNI!

Szerintetek mivel lehetne megjutalmazni?

(Gondoltam, felterjesztem valami magasabb állami kitüntetésre, de Sólyom nem veszi fel a telefonját.)

Kicccsit hasonlít? (Marci jelenti)


Már nagylány vagyok (?)

  • Komoly állampolgár vagyok
  • Már átfordultam a hasamról a hátamra
  • leesett a köldökcsonkom
  • elmúltam két hetes
  • minden nap sétálok (és már egy vihart is átvészeltem)

  • van mobiltelefonom
  • és bankszámlám

  • kezdek olyan kigyúrt lenni, mint egy biztonsági őr

DE A BUNYÓKAT AZÉRT MÉG A PAPÁRA BíZOM...

2008. június 13., péntek

A péntek esti buli

Sárus életének második péntekén már a Millenárison bulizott este 10-ig. Szóval máris feladtuk a tudományos alapon fekvő nevelési elveinket, miszerint minden este fürdetés-fektetés szertartás zajlik szigorúan 10 előtt. Pedig csak az történt, hogy a késői uzsi után még azt hittem belefér egy vacsi előtti séta, így Marcival randiztunk a Millenárison,
és negyed órára beszaladtam a Mammutba soppingolni. Mire kijöttem, a kiscsaj ellentmondást nem tűrően hangoztatta, hogy farkaséhes, úh szó sem lehet hazaútról és fürdetésről, hanem vacsit akar most azonnal.

2008. június 10., kedd

Az élet első tíz napja

A nagy döntés
Amikor Sárus végre úgy határozott, hogy előbújik, épp az Eötvösben voltam pedagógusnapi bulin. Biztos, ami biztos, megvártam a műsor második felét, és csak aztán hívtam fel a szülésznőt, aki mondta, hogy még hazamehetünk a cuccokért, aztán irány a kórház. Mire elfolyt a magzatvíz, már szerencsére vége volt a műsornak, úh nem a tömött nagytanári leghátsó sorában ültem, hanem az ajtó közelében beszélgettem. Miközben kiszaladtam a szemben lévő mosdóba még odaszóltam a mellettem ülő Annának, aki a kardigánja segítségével segített lekommandózni az üres angol tanáriba, és később már térdig vizes gatyában a suli elé a Marci kocsijáig.

Az első pillanatok

Már szalonképesen

Az adatok

Az első délután
mi már úgy éreztük, hogy ezer éve ismerjük, és el se hittük, hogy még fél napos sincs.

Egy naposan

Kék fény

Végre itthon

Egy hetes szülinap
Cicitortát kapott gyertyával, de a képet cenzúráztuk.

Már tíz napos
de még mindig nagyon pici.

2008. június 3., kedd

Tattara-rattara-ra! (2. rész) Marci jelenti


Íme Ő!!!!!


Tehát 2008. május 31-én reggel 7-kor megszülett Elekes Sára! Bár focistának szántuk, de egyelőre úgy áll a dolog, hogy mégis szépségkirálynő lesz.

Na jó, közkívánatra néhány részlet: 3160 gramm, 53 centi. Réka is jól van. Utólag megtudtuk, hogy a szülés nem volt nehéz (5-6 óra), bár nekünk azért annak tűnt. Főleg mivel az első órákban magunkra hagytak bennünket, mondván, hogy nincs itt még semmi, aludjunk. Hát aludjon a szülészorvos nénikéje háromperces fájásokkal...

Most már tudjuk, nem volt véletlen, hogy a kiscsaj kibújás után azonnal enni kezdett: azóta is nagy sikerünk van a falánkságával.

A kórház abszolút pozitív meglepetés, szuper egyágyas szoba, a legtöbben irtó kedvesek. Sárus kicsit besárgult, amitől csak azért ijedtünk meg, mert azt hittük, elviszik egy időre, de nem ez történt. Kaptunk egy kék lámpával kombinált kiságyat, így még mindig nem töltött pár percnél többet a mamája nélkül. Az egyetlen fura dolog, hogy én elvileg nem mehetek be az osztályra, de szerencsére ez nem túl komoly. Azért sajnos esténként kirúgnak, de így is rengeteget tudok velük lenni.

További részletekért/képekért most már forduljatok a blog alapítójához. Eredetileg ezt a feladatot is neki szántam, de addigra kipukkadtam volna a büszkeségtől. :-)