.

2008. június 10., kedd

Az élet első tíz napja

A nagy döntés
Amikor Sárus végre úgy határozott, hogy előbújik, épp az Eötvösben voltam pedagógusnapi bulin. Biztos, ami biztos, megvártam a műsor második felét, és csak aztán hívtam fel a szülésznőt, aki mondta, hogy még hazamehetünk a cuccokért, aztán irány a kórház. Mire elfolyt a magzatvíz, már szerencsére vége volt a műsornak, úh nem a tömött nagytanári leghátsó sorában ültem, hanem az ajtó közelében beszélgettem. Miközben kiszaladtam a szemben lévő mosdóba még odaszóltam a mellettem ülő Annának, aki a kardigánja segítségével segített lekommandózni az üres angol tanáriba, és később már térdig vizes gatyában a suli elé a Marci kocsijáig.

Az első pillanatok

Már szalonképesen

Az adatok

Az első délután
mi már úgy éreztük, hogy ezer éve ismerjük, és el se hittük, hogy még fél napos sincs.

Egy naposan

Kék fény

Végre itthon

Egy hetes szülinap
Cicitortát kapott gyertyával, de a képet cenzúráztuk.

Már tíz napos
de még mindig nagyon pici.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj, de jó, csodásak a képek! Boldog tíznaposságot!
Már csak egy kérdésem van: milyen színű a szeme???
Zsuzsi

Névtelen írta...

Edes Gyerekek! Koszonjuk, hogy ezeket feltetteetek!
SP P Gy

Névtelen írta...

Nagyon klassz képek és bejegyzés! :)
puszik
Emese

Orsi írta...

szia, Réka! Doma írta, hogy megszületett Sára baba, nagyon-nagyon sok szeretettel gratulálunk!!! Orsi