.

2008. október 15., szerda

A harmadik hónap

Hát ez a bejegyzés egy kicsit hiányos, de arra vártam, hogy a számítógépünk hátha megtalálja az elveszett képes vincsesztert. Hát mostanra lemondtam róla, néhány videot előhalásztam máshonnan, és egyszer majd pótlom a többit is.

Mindig azt hittem, hogy egy éves korukig, amíg csak fekszenek és nem csinálnak semmit (sic.), a babák elég uncsik, és csak abban reménykedtem, hogy az anyai érzések majd valahogy áthidalják ezt az időszakot. Az anyai, vagyis a jéezamigyerekünkésmilyenaranyos érzésekben persze igazam volt, de azóta azt is megtapasztaltam, hogy a kisbabák iszonyú mulatságosak, és olyan gyorsan fejlődnek, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ez eddig ebben a hónapban volt a legfeltűnőbb. A hónap elején még az volt a nagy szám, hogy a nevetés és beszélgetés miatt emberszerű lett. Aztán a hónap folyamán egyre több emberi gesztust vett fel: énekel,
(video)
sikítozik,
video
aug. 15.
egész testével nevet, és nyújtózkodva-nyögdécselve ébredezik.

A másik hatalmas újdonság, hogy megtanult játszani, azaz játékokat megfogni és a szájába venni. A hónap első napján még azt is alig hittük el, hogy direkt nyúl valami felé (ne nézd végig, uncsi),
video
aug. 1.
és alig bírtam "megszabadítani" a pelusoktól, amiket "véletlenül" az ujja helyett a szájába tömött. Csak akkor esett le, hogy ez nem is véletlen, amikor a játékokkal kezdte ugyanezt csinálni:
video
aug. 19.
Úgyhogy a negyedéves szülinapjára játékot kapott ajándékba:
(kép)

Szóval mozizunk, röhögünk, és kapkodjuk a fejünket, miközben a Babesz már negyed éves, és még ugyanennyi idő elteltével már zabálni fogja az almás sütőtökpürét.

Nincsenek megjegyzések: