.

2009. január 26., hétfő

Gyanús csend

Eddig azt hittem, ez csak nagyobb gyerekekre jellemző, akik ugye direkt csendben maradnak, amikor valami rosszban sántikálnak. Pedig már pár hónaposan kezdődik. Először amiatt kaptam szívbajt, hogy él e még a gyerekem. Most már nem vagyok ennyire ijedős, de tudom, hogy csak akkor van csendben, ha valami extra érdekes dolgot talált, vagyis valami olyesmit rágcsál, hogy
  • növény
  • koszos zsepi a szemetesből
  • könyv
  • áram alatt lévő kábel
  • egy darab az ajtóból

A csendnél kevésbé ijesztő, de azért gyanús a zacskózörgés is. Zacskóval játszani ugyanis már szülői felügyelet mellett is tilos, amióta mellettünk egy zacsiból minden valószínűség szerint kiharapott és lenyelt egy darabot, aminek nagy hányás lett a vége. Olyan is volt már, hogy ilyenkor arra mentem be a szobába, hogy kihalászta a zacskót a pelenkásvödörből. Szerencsére nem a koszos pelenkáknak esett neki, csak elegánsan a vállára akasztotta a zacskót. És olyan is volt, hogy rohantam be a szobába, miközben a Manó csak a zörgős könyvével játszott.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Es ezzel mi a helyzet?

https://www.blogger.com/comment.g?blogID=4835316218890810315&postID=4758072159668175703

Udv: SAnna

Névtelen írta...

Bocs, ezzel: http://rrreka.blogspot.com/2007/12/oll.html

SA

írta...

Úgy érted Sárus hol született? Itthon.

Névtelen írta...

Nem, hanem hogy akkor visszamentek-e meg Torontoba mostanaban.

írta...

Igen, elvileg szeptembertől decemberig.