.

2009. február 12., csütörtök

Az első baleset

bumm, BUMM - hallom, amint a pelenkázó előtt állva a fiókban kotorászom: egy kukac és egy Sárus. Négykézláb landolt, mint egy macska, és alig esett kétségbe, pedig nekem az ilyenkor kívánatos hoppeszka helyett egy hiiiii kiáltás hagyta el a számat. Épp tegnap mondtam valakinek, aki a Manó arcán lévő karmolásokat esési sérüléseknek nézte, hogy eddig a legnagyobb baleset az volt, hogy nem vágtuk le körmét. Le kellett volna kopogni.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hejjj, de leizzadtam! Mindenét nyomkodtam, hogy hol fáj, de csak röhögött, hogy csikizem...

Marci

Krisztián írta...

No de mi történt?
Jó, hogy nem lett nagyobb baj!

Névtelen írta...

http://newworldorder.freeblog.hu/archives/2009/02/12/219_fejezet_-_benazasok/

SA

BBmamaja írta...

Ó, szegény Sárus! Akkor leesett a pelusozóról?
És szegény szülők, jól megijedhettetek.
Nálunk Bori pont most hétvégén bucskázott le hátrafelé egy felnőtt székről a kemény padlóra. Egy púppal megúszta, de mi jól megőszültünk.
Zs.

írta...

Krisztián: majd te is meglátod 8 hónap múlva, egy mozdulat az egész

Anna: Jé, ugyanaznap történt. És kiaza Lucia?

Zsu: Lehet, hogy rossz anya vagyok, de csak egy pillanatra ijedtem meg. Igazából (Marci ne figyelj), csodálkoztam, hogy eddig nem történt semmi. Persze vigyázok, most már végképp csak a földön pelenkázom, az amúgy is sokkal kényelmesebb, és bármikor félbe lehet hagyni.