.

2009. február 25., szerda

Ül, Áll, illetve a Parák

Sárus ma néhány óra különbséggel felült és felállt, ebben a sorrendben. (Képek majd ide) És miért fontos a sorrend? Mert különben rendellenes lenne a fejlődése. Legalábbis a magyar egészségügy szerint, akik imádják paráztatni a szülőket, ha egy gyerek nem a nagykönyv szerinti sorrendben és időbeosztásban csinál valamit.

Sárus például három hónaposan hátonfekvő volt, mint a három hónapos gyerekek fele. Most hasonfekvő, mint minden nyolc hónapos gyerek. És amikor közelharcot vívok vele, hogy pelenkázáshoz egy pillanatra a hátára fektessem, mindig az jut eszembe, hogy szegényt mennyire fölöslegesen szívattuk három hónaposan hasonfekvéssel. Szerencsére csak finoman, bár a sírás plusz 15 másodperces szabályról is hallottunk. A gyerekorvosunk egyébként azt mondta, hogy minden gyerek úgy fekszik, ahogy akar, de az ember mindig a paráztatóknak hisz jobban...

Szóval: mi történik azzal a babával, aki pár hónappal később kezd forogni, előbb áll fel, mint ahogy felül, vagy kapaszkodjatok, kihagyja a mászást? Nem fog megtanulni járni, focizni, esetleg énekelni?

Marci kiegészít:
Amúgy nem túl egzakt ez a felülés-felállás cucc. Már régóta álldogál előredőlve, és szerintem ül is már jó ideje. Na jó, a nyílegyenes felállás ma volt először, és csak a papájának mutatta meg! :-) .

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

A maszashoz ossze kell hangolni
a 2 kez+2 lab mozgatasat.
Ez magasabb szintu szellemi munkat igenyel, mint korabban. (Eleinte pl. hogy valamit tudatosan megfogjon vagy elengedjen az is nehezen ment.)

Statisztikailag kimutatott, hogy
a diszlexias, diszstb gyerekek
koreben nagyon magas szazalekban vannak
olyanok akiknel kimaradt ez-az csecsemokorban.

(Lehet, hogy nem igaz amit leirtam, de hihetoen hangzik, es nem magamtol talaltam ki.)

írta...

Sárus van amit előbb, és van amit később csinál, mint a többi baba, de természetesen nagyon ügyes kislány :) Ennek ellenére direkt nem olvasok olyasmit, hogy mit mikor kell csinálni, mert tuti h van benne olyan, amitől aggódni kezdek. Egy könyvet nézek meg minden hónapban, a "What to expect the first year" (Mit várj az első évben) című klasszikust, amiben le van írva, hogy melyik hónapban mi az amit kéne, vsz hogy fog, lehet hogy fog, és esetlegesetleg fog csinálni. A kéne az tényleg minimális, és az van odaírva, hogy ha a gyereked ezt nem csinálja, szólj az orvosnak, de vsz az is teljesen normális.

Ez a könyv, de sok internetes forrás is (most kíváncsiságból utánaolvastam) azt mondja, hogy nem baj, ha a baba nem mászik, az a lényeg, hogy valahogy közlekedjen. És ha van is korreláció a nem mászás és a disz-ek között, az is csak a gyerekek egy részére vonatkozik, a para által generált feszkó viszont minden gyerekre káros. Ráadásul úgy sem tudunk beleszólni abba, hogy mit hogy csináljon a baba, vagy járjon mindenki gyógytornára?

Én a magam részéről hiszek a biológiában, és azt gondolom, hogy ha elhisszük, hogy az anyatej jobb, mint a tápszer, akkor a gyerekre is nyugodtan rábízhatjuk, hogy ő hogyan fejlődik. Ez viszont ott kezdődik, hogy pl nem altatjuk mindig a hátán csak azért, hogy egy kicsit csökkentsük az amúgy is nagyon valószínűtlen csecsemőhalál kockázatát, de ha ezek után még mindig nem szeret hason feküdni, esetleg kihagyja a mászást, akkor viszont bízzunk abban, hogy az evolúció okosabb, mint a védőnők.

Krisztián írta...

Hali!

Mi ez a "sírás plusz 15 másodperces szabály"?

Krisz

vizilo írta...

Szerintem az evolúció azért nem annyira okos, és az egyedfejlődés nem evolúció, ezért nem annyira szerencsés a védőnővel összehasonlítani. Egyébként szerintem se kell aggódni, hogy mit mikor csinál, mert kényszeríteni úgyse fogod. Akkor sem, ha statisztikailag kimutatható kapcsolat a diszlexia és a kimaradó fázisok között.

írta...

Sárus barátja se szeretett régen hason feküdni, és azt mondta nekik a védőnő, hogy sírás plusz 15 másodpercig kell hasra tenni.

Az evolúciót úgy értettem, hogy az evolúciónak köszönhetően nagyon jól működünk, és annyira bonyolultan, hogy annak az orvostudomány csak egy kis részét érti. És nagyon fontosak az orvosok és a védőnők, amikor abban segítenek, hogy mit egyen a gyerek, vagy meggyógyítják, ha beteg. De úgy látom, hogy a magyar egészségügyben (tisztelet a kivételnek persze), túl hamar mondják azt, hogy baj van, emiatt túl sokszor szólnak bele az evolúció által kifejlesztett majdnem mindig jól működő egyedfejlődésbe, és leginkább, agyonparáztatják a kismamákat.

BBmamaja írta...

Éljen ülés, éljen állás! Egyedül megy már mindez? Szuperszuper! (Kiságy matracot azonnal leengedni!)
Csatlakozom a No Para mozgalomhoz!!!
Zs.