.

2009. március 26., csütörtök

A kilencedik hónap

(Átmeneti) győzelem a bacik felett
Február közepén a Babu végre kigyógyult a hat hete tartó megfázásból. Épp ideje volt, mert bár teljesen jókedvűen viselte, és - mint utólag kiderült - éjszakánként sem emiatt ébredt, már kezdtünk bepenészedni, hiszen semmilyen babás programra nem tudtunk elmenni a fertőzésveszély miatt.

Fejlődés
Közben a Manó olyan ugrásszerűen fejlődött, mint még soha. A mozgás az, amit könnyű leírni: profi lett kúszásban, pár nap különbséggel feltérdelt, felült, felállt, kapaszkodva lépkedni kezdett. Az okosodás viszont ennél is meghökkentőbb volt, egyre jobban tájékozódik a lakásban, az emberek között, az életben. Ha bepakolunk a pénztárgépébe (dobozba, pohárba) és becsukjuk a fedelét, kinyitja a fedelet és kipakol, illetve néha kérésre be is pakol. Ha egy pillanatra nyitvahagyom az ajtót vagy elölhagyok valami tiltott dolgot, azonnal rástartol.

Új napirend - Babumagazin rovat

Nyolc hónaposan Sárusnak még mindig kisbabás eszik-ébren-alszik napirendje volt három félórás alvással (bár a délelőtti az éjszakai bulik hatására már néha megnyúlt). Amikor láttam, hogy ez magától nem fog megváltozni, az altatások viszont egyre nehezebben mentek, a második alvást kitoltam a következő evés utánra, így az új napirendünk:

Sárus 8-9 körül kel, attól függően, hogy mennyit bulizott éjszaka. Illetve ekkor halljuk meg az első hangokat az eléggé alacsony érzékenységűre állított Babufonon keresztül, azt hiszem addigra már kómázik egy kicsit. Még fél órát játszik a sötétben, mert nekem is jár egy kis kómázás, illetve hogy nehogy eszébe jusson másnap még korábban kérni a reggelit. Utána megszoptatom, gyorsan megreggelizem és összekészülődöm, mert mire a fogmosáshoz érek a Babu már megint aludni szeretne, uh gyorsan elindulunk sétálni. Hordozóstul rárakom a babakocsira, általában az első sarkon már alszik, így a második sarkon visszafordulunk, és kirakom az erkélyre, ahol alszik 1-2-3 órát (gyenge pont: mi lesz, amikor pillanatokon belül kinövi a hordozót?). Ébredés után ebéd, aztán játék a 3-4 órai szopiig, amibe bele is alszik egy félórára. 6 körül gyümölcsöt eszik, 8 körül fürdés, szopi, alvás.

Az új napirend előnyei, hogy hosszabbak az ébrenlétek, és mindkét altatás automatikus a séta ill a szopi miatt. Az éjszaka átalvásáról pedig már olyan szinten lemondtunk, hogy vettünk egy hintaszéket a bulikat feldobandó...

Fényképek
Jön Jön Jön - addigis Piroska képei

2009. március 25., szerda

Az első szó

Ammm! - mondja Sárus, amikor betesz egy falatot a szájába. Már három napja, szóval nem lehet véletlen. Azért még nem teljesen kifinomult a jelentéstartalom, mert amikor a játékait eszi, akkor is mondogatja, sőt, a sikerre való tekintettel lárpurlár is gyakorolja. Soha nem fogja tudni levakarni magáról, hogy mekkora haspók.

2009. március 9., hétfő

Ránk jár a rúd - 2. rész

A Papa sem úszta meg...

Sárus jószívű - 2. rész

Nemcsak orvosi értelemben.

Evésnél mostanában a katona a sláger. Általában én pakolom a szájába, de néha saját maga is megfogja és a szájába teszi. Ma viszont mindkét kajálásnál ő is etetett engem: néhány falatot egyenesen a számba tett, aztán néhányat a kezembe adott.

Ránk jár a rúd

Alig múlt el a duzzanat a Mama mellében, és máris jött a fosós-hányós. A két lány kapta el, de szerencsére csak a Mama dőlt ki, Sárus, akit azóta csak Kis Hősnek hívunk, nagyon jól viselte. Éjszaka kezdtük a hányást majdnem egyszerre, de amíg a Babu 2 perc alatt, mire a Papa beért hozzá, az ágyában elintézte az egészet, a Mamát előtte órákig ápolni kellett, aztán pedig takarítani utána (a Papának az egész sztori alatt migrénje volt). Reggel csak szoptatni keltem ki az ágyból, a Babu viszont olyan virgonc volt, hogy alig tudtam utolérni. Csak egy rövid időre lett nyűgös délután, amikor a hasmenés miatt egy kicsit kiszáradt. Hepiend: a következő éjszakát az egész család végigaludta, reggelre a Mama teljesen, és a Babu is majdnem meggyógyult.

2009. március 5., csütörtök

Mi volt a Mama mellében?

Az orvos szerint tojás, bár szerintem formára, méretre és tapintásra is inkább egy hokikoronghoz hasonlított. A fontos kérdés persze az volt, hogy mi van a duzzanat belsejében. A papírforma szerint csak tej egy eldugult tejcsatorna miatt, amit masszírozással, zuhanyozással, szoptatással és fejéssel lehet onnan kimozdítani. De olyan nagy volt, és a masszírozásra annyira nem reagált, hogy a nőgyógyász átküldött a sebészetre, hogy ultrahangozzák meg, hátha víz van benne, és le kell szívni. A sebész átküldött a Kútvölgyiből a Jánosba, a Jánosból pedig hazaküldtek, hogy jöjjek vissza másnap reggel. Féltem, hogy másnap reggelre focilabda nő a mellemben, de a város összes orvosa nagy egyetértésben szajkózta, hogy egy mammográfiás UH sosem sürgős. Szerencsére nem nőtt focilabda, sőt másnap reggel egyszercsak mégis sikerült kimasszírozni cuccost. Így az ultrahangon már csak sok kis tejcsomó látszott, és az orvost is lebeszéltem a biztosamibiztos antibiotikumról. Két nap folyamatos maszírozás és fejés után pedig már majdnem egyformák a melleim, és már alig fáj.

2009. március 4., szerda

Addide!

Gyurka volt nálunk vendégségben, és odanyújtotta a kezét Sárusnak, hogy adjon neki oda egy játékot, mire Sárus gondolkodás nélkül a kezébe nyomta. Mi is kipróbáltuk, ugyanez. Nagyon meglepődtem, hiszen mi semmi ilyesmit nem tanítottunk neki, és arra gondoltam, hátha ez valami ösztönös dolog. Másnap Anyunak is elbüszkélkedtem az új tudománnyal, mire ő: "Persze, én tanítottam neki."

Azóta egyébként Sárus úgy rákapott erre a játékra, hogy nem akarja abbahagyni, percekig adogatjuk egymásnak oda-vissza a játékokat, már akkor is nyújtja felém, ha nem kérem. Ijedtséggel vegyes büszkeséggel tölt el: ez az első játék, amiről meg tudja mondani, hogy mééég, és egyben az első, amit nagy gyerek módjára unalomig akar ismételni.