.

2009. március 4., szerda

Addide!

Gyurka volt nálunk vendégségben, és odanyújtotta a kezét Sárusnak, hogy adjon neki oda egy játékot, mire Sárus gondolkodás nélkül a kezébe nyomta. Mi is kipróbáltuk, ugyanez. Nagyon meglepődtem, hiszen mi semmi ilyesmit nem tanítottunk neki, és arra gondoltam, hátha ez valami ösztönös dolog. Másnap Anyunak is elbüszkélkedtem az új tudománnyal, mire ő: "Persze, én tanítottam neki."

Azóta egyébként Sárus úgy rákapott erre a játékra, hogy nem akarja abbahagyni, percekig adogatjuk egymásnak oda-vissza a játékokat, már akkor is nyújtja felém, ha nem kérem. Ijedtséggel vegyes büszkeséggel tölt el: ez az első játék, amiről meg tudja mondani, hogy mééég, és egyben az első, amit nagy gyerek módjára unalomig akar ismételni.

Nincsenek megjegyzések: