.

2009. március 9., hétfő

Ránk jár a rúd

Alig múlt el a duzzanat a Mama mellében, és máris jött a fosós-hányós. A két lány kapta el, de szerencsére csak a Mama dőlt ki, Sárus, akit azóta csak Kis Hősnek hívunk, nagyon jól viselte. Éjszaka kezdtük a hányást majdnem egyszerre, de amíg a Babu 2 perc alatt, mire a Papa beért hozzá, az ágyában elintézte az egészet, a Mamát előtte órákig ápolni kellett, aztán pedig takarítani utána (a Papának az egész sztori alatt migrénje volt). Reggel csak szoptatni keltem ki az ágyból, a Babu viszont olyan virgonc volt, hogy alig tudtam utolérni. Csak egy rövid időre lett nyűgös délután, amikor a hasmenés miatt egy kicsit kiszáradt. Hepiend: a következő éjszakát az egész család végigaludta, reggelre a Mama teljesen, és a Babu is majdnem meggyógyult.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Huha, es hogy lehet ilyenkor szoptatni, ehen-szomjan?

SA

írta...

Elvileg amíg az ember él, tud szoptatni, gyakorlatilag azért egy kicsit kevesebb volt a tejem, és gondolom a diéta után egy kicsit tartalmatlanabb is. Szóval a baba ilyenkor duplán szív (ha szóviccelődni akarunk, triplán), de szerencsére sokat bír...

Közben megnéztem Ádámot a wiwen, nagyon cuki. Hogy vagytok?