.

2009. szeptember 13., vasárnap

Torontóban

Már másfél hete. Mentségemre legyen mondva (nemhíradással kapcsolatban), hogy a bőröndjeimet is csak ma pakoltam ki.

A pakolás
Indulás előtt tíz nappal a Marci szétfocizta a térdét, így készülődés helyett felpolcolt lábbal ült és orvosokhoz járt. Még szerencse, hogy az egész család plusz barátok a segítségünkre siettek, így sikeresen elindultunk, sőt, én még Leonard Cohen koncertre is eljutottam előtte. Sárus angyalian viselte, hogy minden délelőtt és délután más és más viszi le a játszótérre.

Az út
Sárus mosolyogott, amikor hajnali 3/4 7-kor kivertük az ágyból, és az utat is viszonylag jól viselte, ahhoz képest, hogy otthoni idő szerint éjfél után érkeztünk meg a lakásba.

Jetlag
In medias res kezdtük meg az átállást, mert első este Sárus kanadai idő szerint 9-kor került ágyba:

Hajnali kettőkor (otthoni idő szerint 8-kor) felébredt, és nem is lehetett visszaaltatni. Felkelés, "reggeli", kis játék, visszaalvás. A következő két nap ugyanez 5-kor történt, a negyedik éjszaka egy ágyból ki sem vevős visszaaltatás után fél 7-ig aludt, és utána már visszatért a normálisba. Az jetlag alatt elég nyűgös volt, de azóta már megint kisangyal, és

Sárus Torontóban
volt már ugrálóvárban és vadasparkban, hallott ezerféle nyelvet a játszótéren, bye-bye-ra válaszul bábázik. Az Ontario tóba csak bokáig jutott, mert akkor figyelmeztetett minket a strandőr, hogy entamőba kóli van a vízben. Kedvencei a mókusok.

A többiek
A Mama és a Papa ugyanazt csinálják itt mint régen, a Papa kutatóintézetben dolgozik, a Mama pedig az egyetemen, de csak lájtosan. Szerencsére itt vannak Piroska és Doma, nem is tudjuk, micsináltunk volna, ha nem, főleg ezekben az első időkben. A Doma is az egyetemen dolgozik, Piroska pedig sokat vigyáz Sárusra.

Egyébként életünkben először külföldön normális lakásunk van, az egyetemi kampusz, egyben a város közepén egy icipici utcában, festettüvegablakos házban. Méghozzá berendezett, ami Torontóban kb lehetetlenség, bébibútorokat is kaptunk kölcsön. A karbantartókat is azonnal teszteltük: Sárus bedobott egy gumihalat a vécébe, ami nekem a vécélehúzó mozdulat végén jutott eszembe...

A blog
Egyenlőre sokszorosan időnegatívban vagyunk, de majd csepegtetek azokból a posztokból, amiket offline írtam a Balcsin, illetve a szuperebbnél szuperebb fényképeinkből, Marci kecskés video lécci!

5 megjegyzés:

Gabi írta...

Végre hírek! Majd az utcácskát és szépséges házát is megmutatjátok?

Piroska írta...

technikai problémák miatt nem tudom idevarázsolni a házról és a közeli játszótérről készült képeimet, de előbb-utóbb csak találok megoldást. Tanusítom, hogy Sárus úgy viselkedik, mintha ide született volna... Sőt, amikor a frissen vásárolt homokozó készletére lecsapott egy brazil és egy baszk kisfiú a játszótéren, egész hamar megértette, hogy egy ideig csak a formák maradnak neki. Persze, amint visszakapta a lapátokat, már nem adta ki többet a kezéből... Kiváló mászókák vannak, homokba ágyazva, így kevésbé kell izgulni, mint otthon. Emellett "felnőttbiztos" építményeken kalandoznak a gyerekek, azaz vészhelyzetben nyugodtan utánuk lehet mászni. Vészhelyzet nélkül is, Réka pl szeret együtt csúszni Sárával :-)

Kispiskóta írta...

Mennyi ideig lesztek ott?

Névtelen írta...

Haho,

bejelentkeztem egy levelre, de eddig nem sikerult, lehet, hogy nem is fog. Arrol szerettem volna erdeklodni, hogy ti hogy oldottatok meg nehany, a kajalassal illetve a lakasban valo szabadonengedessel kapcsolatos neheseget, de vegul is ugyis nkem kell megoldanom a sajat gondjaimat.
Jo Torontozast!
SAnna

Marci írta...

Karácsonyra megyünk haza (végleg).