.

2010. január 29., péntek

Szegény Mama

Sárusnak egy időben már nyugodt szívvel odaadtam vendégségben a porcelántányért és az üvegpoharat, de amióta beköszöntött a dackorszak, repülnek az edények.

Épp egy tányér húslevest takarítok a földről, miközben Sárus az etetőszékből "Szegény Mama!" felkiáltással a fejem simogatja. De hamar túlteszi magát a lelkiismeretfurdaláson, és gyorsan utánaküld egy kanalat, egy villát meg egy pohár vizet.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezen még röhögök.... Nálunk is repül amúgy minden, de dackorszaknak még extra korai lenne. Inkább kísérletező hajlamként fogom föl.

SAnna

Tamás írta...

Én arra lennék kiváncsi, hogy vajon tudtok-e már haragudni rá, vagy még csak kacagtok mindenen.

Marci írta...

Tamásnak: Élénken él bennem, hogy mondtad egyszer, hogy fogok én még haragudni is. Tartok is tőle. De eddig még semmi!