.

2010. február 23., kedd

Berlin - a Mama szabira ment

Nekem nagyon bejön az anyaság, de néha nagyon nehéz, hogy nem lehet szabira menni. Vagy mégis? Péntek délelőttől vasárnap délutánig ellógtam Berlinbe. Legnagyobb élmény az idő volt, hogy lehet gyorsan is csinálni a dolgokat, meg lassan is.

A többi kép itt.

Azért mertem elmenni, mert tudtam, hogy Sárus már tök jól megérti, de izgultam, mert még nincs időérzéke. Amíg nem voltam itthon, teljesen jól volt, és telefonon mindenről szuperügyesen beszámolt. Nem derült ki, hogy mit szólt, amikor hazajöttem, mert épp bal lábbal kelt fel a délutáni alvásból, ezért egy nagy mosolyt nagy hiszti követett. Folytatódott az út előtt kialakult papakultusz (Papa vetkőztet, pelenkáz, stb), nem tudtam eldönteni, h büntiben vagyok, vagy tényleg ennyire nem érdekli, h nem voltam itthon. A hazajövetelem utáni második este kezdett csak heveny mamázásba...

4 megjegyzés:

Elektra írta...

Ez a nagy mosoly nagy hiszti ez ilyenre eléggé a papírforma. :)
Nyilván volt benne feszültség és akkor engedett ki. Az ovira is azt mondják, hogy a gyerek otthon az elején sokkal hisztisebb lesz, mert az oviban összeszedi magát aztán otthon enged ki...

Piroska írta...

jöhet a következő kísérlet, amikoris mindketten elutaztok 2-3 napra :-)

Elektra írta...

Hát, mi is szívesen megkaparintanánk a hercegnőt egy időre, (mint tudjuk Berci szerint az ő ágyában fog aludni, de külön hálózsákban :)) de azért még szívesen várounk míg kicsit nagyobb lesz.

írta...

Vsz tényleg feszkóhiszti volt, de nem derült ki, mert ráhatással ébredt, és olyankor mindig hisztis. Lényeg, hogy túl van rajta :)