.

2010. április 17., szombat

Bújócska

Már fél éve tart a bújócskaőrület, és egyre fokozódik.

Álbújócska
Sárus hamar megtanulta, hogy szólni kell mielőtt elbújik, különben meg se keressük, hogy csöndben kell maradni, és most már arról is leszokott, hogy miután megtaláljuk, közli, hogy mégegszer, és marad ugyanott. Viszont még mindig lazán megcsinálja, hogy bebújik a szekrénybe, aztán megkér, hogy csukjam be az ajtót, és keressem meg. Mostanra megértettem, hogy ebben a korban a bújócskának nem a megkeresésen van a lényege, hanem ez egy továbbfejlesztett kukuccs-játék.

A legemlékezetesebb bújócskák
A Mátrában Sárus egy hatalmas gyerekcsapattal bújócskázott együtt. Olyan ügyes volt, hogy többször is minket találtak meg utoljára, amikor pedig én voltam a hunyó, negyed óráig kerestem, mert a nagylányok egy rejtett lépcsőházba vitték magukkal.

Legjobban a 92 éves Mamival szeret bújócskázni, aki ilyenkor egy délután alatt annyit szaladgál, mint máskor egy hét alatt.

Sárus saját fejlesztései
Elbújtatja a Macit, majd percekig keresi, és széttárt karral mondogatja: "Hol lehet?", "A szekrényben nincs", "Bemászott a kádba? Neeeeem" ...

Elbújik a nappaliba az asztal alá, és kiabál, hogy "a konyhában vagyok!", vagy hogy "a szekrényben vagyok!"

3 megjegyzés:

Marci írta...

Egyszer a Mom Parkban egy kajáldában a szívbajt hozta rám. Eleinte mellettem sertepertélt amíg én is befejeztem az ebédet, aztán egyszer csak eltűnt. Hiába kiáltottam fel, hogy "Jesszusom, Sárus, hol vagy?", tök csöndben szépen megvárta, amíg megtalálom a székem támlájára akasztott kabátom alatt. Brrr.

Névtelen írta...

ez a Brrr nagyon apás:)

bbbmamaja írta...

Nagyon tetszik ez a megtévesztő kiabálás, iszonyú okos fejlesztés!