.

2011. április 23., szombat

Szomorú cseresznyelevél

(Léna előttről)
S nem bírja, ha egy dalszövegben szerepel a szomorú szó, pl

Érik érik a cseresznye
Pirosodik a levele
Mennél inkább pirosodik
Annál inkább szomorodik


Sárus rögtön elsírja magát: de miért szomorú? Kivétel nélkül.

Bezzeg, ha mi vagyunk szomorúak, mondjuk mert megütött, akkor csak nevet...

2011. április 21., csütörtök

Bigsista!

Én nagyon szeretem a testvéremet! Őt szeretem a legjobban.

Szeretgeti, szórakoztatja, érdeklődik, figyelmeztet, nyugtatgatja (édeskésen a másik szobából, ahogy kell): Lénu baba, pillanat, mindjárt jön a Réka...

Egyedül levetkőzteti.

Nemrég még szétröhögtem az agyam, h S felajánlotta, ő a ház előtt vigyáz a babakocsira, amíg én visszaszaladok a lakásba. Ma már minden felszaladok / beszaladok helyzetben az az első gondolatom, h addig S vigyáz Lénura. Jójó, még néhány év.

S: Mit csinál ez a Lénu?
R: Szerintem próbál elaludni. Óvatosan nézd meg, nyitva van a szeme?
S: Igen.
R: És nyugodtan fekszik, vagy kapálózik?
S: Nézelődik.
Ezt már én is megnézem. Lénu édesdeden alszik. Megvicceltek :)
Na de mi van a pólójára írva?
2011. ápr. 19.

Féltékenység

Sárusnak nem könnyű, de egész jól bírja. Issúk:

Bújás

Antibújósból hiperbújós.

Figyelemigény
Réka te pelenkázz, játssz velem, velem foglalkozz. Angyalarccal: "Nem kéne a Lénát betenni az ágyába?" vagy (miközben szoptatok) "Nem fogja a kaki kicsípni a popsim?" Hisztiserőszakosan: "Csak a Réka pelenkázhat be. Ha elmész valahova, az jó, de ha te is itt vagy, akkor azt akarom, hogy mindent te csinálj." És újabban beletörődősen: "Most senki nem tud tisztába tenni."

Becenevek

Előre paráztam, hogy mit fog szólni Sárus, amikor Lénut ugyanúgy fogom becézni, mint őt (sejtettem, hogy nem vagyok elég tudatos-kreatív ahhoz, hogy változtassak), de közben úgy éreztem, hogy ez piti kérdés. Hát nem.

Első néhány alkalommal, amikor Lénát becéztem, visszakérdezett: "Mit mondtál?" Aztán amikor megtárgyaltuk, hogy mi a helyzet, indítványozta, hogy akkor ő ezentúl legyen nagymanó és nagycsillagmanó kismanó és kiscsillagmanó helyett. (Nem tökéletes megoldás h pont ő kapjon új nevet ugyebár.)

Vagy:
R (Snak): Zsiványka ...
S: Én nem vagyok zsiványka, a Léna a zsiványka.
R: Mikor mondtam a Lénának, hogy zsiványka?
S: Tegnap, hogy "Zsiványka, lerúgtad a takarót!"
R: ...
S: Csak nekem mond, hogy zsiványka!
R: Akkor a Lénának mit mondjak?
S: Hogy "Ne rúgd le a takarót!"

Amúgy ezen a témán túl vagyunk, mindkét gyerekem kiscsillagmanó, bár S néha nagycsillagmanó, és ezzel mindenki boldog.

Dac
Hiszti, verekedés, direktrosszalkodás volt eddig is, de azért most egy kicsit rosszabb.
S megskalpol egy babát.
R: Ezt miért csináltad?
nincs válasz
R: Mérges voltál?
S: Nem.
R: Rossz kedved volt?
S: Igen.
R: Miért?
S: Mert azt akartam, hogy te gyere velem a játszótérre.

Viszont
Lénával még sosem volt ellenséges, sőtsőtsőt... (olvass tovább, vagyis előre)

Marci kiegészít:
Muszáj hozzáfűznöm, hogy a "Csak a Papa csinálhatja!" és a "Papát szeretem a legjobban!" is megjelent. Oké, hogy ez elvileg nem örömteli, de azért örülhetek, nem?

2011. április 19., kedd

Uncsitesók

Foci
Ölelgetés
Szórakoztatás (saját dekorációk a játszószőnyegen és az ágy fölött)

2011. ápr. 13-14.

2011. április 11., hétfő

A szülés

Annak, aki bírja az ilyesmit...

Szóval úgy kezdődött, hogy már egy ideje vigyáztam, hogy mindig jól kialudjam magam, hátha másnap szülök, és akkor csütörtökön este buliztam és

péntek este kicsit gyanús lett, hogy mintha rendszeresek lennének a jóslófájások,

és hajnali négykor 7 perces fájásokra ébredtem (ez azt jelenti, hogy 7 percenként fél-egy percig görcsöl az ember hasa), és egy idő után észrevettem, hogy valami szivárog, gondoltam a magzatvíz. Betelefonáltam a szülőszobára, ahol a szülésznőm vette fel, és mondta, hogy azonnal menjünk. Persze nem voltam összepakolva, szerencsére már volt egy zsák kimosott babaruha, uh amíg az anyut vártuk, a fájások között még sikerült néhány babazoknit is összepárosítanom.

A kórházban kiderült, hogy nem is magzatvíz, csak nyákdugó (ez a méh kupakja), menjünk haza, lehet, hogy csak hetek múlva szülök (elvileg még volt nyolc nap). Azért mielőtt hazaengedtek volna, még másfél órát cétégéztek (az egy gép, ami nézi a magzat szívhangját, és szeretnek rajta jó sokat parázni). A kórház felé - a fájások között - még röhögcséltünk, hazafelé, mint egy vert sereg.

Otthon Marci kivitte Sárust a játszótérre, hogy tudjak egy kicsit aludni, és csodával határos módon (vagy annak a két magnéziumnak a hatására, amit a csütörtök esti Telefondoktor előadásból okulva vettem be) pont arra az órára kicsit ritkultak a fájások, így - a fájások között - tudtam egy kicsit aludni.

5 perces fájásoknál kellett volna visszamenni a kórházba, uh délután már eléggé idegesített, amikor az egyre erősebb fájások változatlanul 6-8 percesek voltak. Aztán egyszercsak pikkpakk felgyorsultak az események. Még szerencse, hogy Sárus járt velem terhestornára, így picit sem volt meglepve, hogy időnként labdára pattanok lélegezni. Mire ijesztő lettem, már a kocsiban ültünk.

Amikor a kórházba értünk, 8 centis volt a méhszáj (10 a max, akkor kezdődik a kitolás), de még kellett csinálni egy ctg-t, és egyébként sem volt szabad szülőszoba. Mire a szülőszobába értünk már nagyon szenvedtem, és a vajúdás végéből csak arra emlékszem, hogy azt mondogatom, hogy ez nagyon rossz, és fel vagyok háborodva, hogy múltkor nem volt ennyire durva (nyilván ugyanolyan durva volt, de az ember utólag max gondolatfoszlányokra emlékszik, a fájdalomra nem). Aztán egyszercsak lekönyököltem az ágyra (alternatív szülőszoba franciaággyal), a többiek valahogy felsegítettek, és beraktak a mellkasom alá egy nagylabdát, szóval így félig négykézláb Léna hipphopp kipottyant, szinte élveztem is a kitolást, pedig Sárusnál pont az volt a parás rész. Ja, és még volt burokrepesztés is, de hogy mikor és miért? Megúsztam egy minimálsérüléssel, gátseb nélkül, furcsa volt, hogy a szülés után néhány órával már állni, járni, szinte még ülni is tudtam, amíg Sárussal ez még hetekkel később sem volt triviális. Persze a második szülés mindig könnyebb, de azért az sem mindegy, hogy a szülésznő felküld-e a szülőágyra, és hogy az orvos paráztat vagy ölelget.

És az eredmény:
Másfél órásan
Szűk egy naposan

2011. április 4., hétfő

Baba-Mama ápoltsági verseny

Legfrissebb állás Léna időszámítás szerint:

Körömvágás: Réka - Léna: 1 - 0
Hajmosás: Réka - Léna: 0 - 7

2011. április 2., szombat

A FeketeMaci állásfoglalása

R: A Bence kérdezi, hogy mit szólt a FeketeMaci, hogy a Léna megszületett.
S: Semmit.
R: De mégis...
S: Semmit.
R: Örült neki?
S: Nem.
R: Szomorú volt?
S: Igen.
R: Miért?
S: Mert azt akarta, hogy még nagyobb legyen a hasad.
***
(Kicsit később)
R: Sárus, te örültél, hogy megszületett a Léna?
S: Nem.
R: Miért?
S: Mert azt akartam, hogy még nagyobb legyen a hasad.
***
(Másnap, hepiend)
R: Sárus, te örültél, hogy megszületett a Léna?
S: Igen. Már nagyon vártam.

Előzmény:
Bence: a sajtó kiváncsian várja a részleteket: az első képeket, sárus nyilatkozatait és fekete maci állásfoglalását a tegnap történtekkel kapcsolatban!

Mosoly

2011. ápr. 1.

Sárus mesél

(Édeskés hangon) Léna, ki van itt? Léna, nézz ide!
2011. márc. 31.

Fürcsi

2009. márc. 31.

Tesók

2011. márc. 30.
2011. ápr. 1.

Apás klasszikus

2011. márc. 29.