.

2013. január 31., csütörtök

Sáru álma

Ma pedig Sáru beszélt, félálomban. Ezt kiabálta kétségbeesve: A LÉNU SZÉTSZEDI A SAJTOT!

2013. január 30., szerda

Ír, olvas (találós kérdéssel)

Ezt a posztot még egy éve akartam megírni. Akkor így szólt volna:
Ír: Sárus emilt ír, sok képpel, de elküldés előtt még megjegyzi: "még ideírom, hogy Marcinak Sárustól", és leírja, hogy MS.

Olvas: Megjön a cipő, amit Vaterán rendeltem Sárusnak. Sárus nézi a borítékot, amit nekem címeztek, és megkérdezi: "Miért az van ráírva, hogy Réka?"

Most viszont igaziból:
Ír: A képen látható az első szó, amit Sárus egyedül leírt. Ki tudja elolvasni?

És a második. Ez nehezebb:

2013. január 23.
Olvas: Az első szó, amit Sárus elolvasott (egyébként asszem ugyanaznap) az a SÁRA feliratú mézeskalács megrágott maradványa volt: IRA.

Lénu álma

Lénut először hallottuk álmában beszélni. Ezt mondta: ENYÉM! SÁUUU!

Kognitív tudatosság

Lénu egy nap különbséggel elkezdte mondogatni, hogy nem tu, és hogy mi? mi? mi? A nem tu egyébként nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is egyedül akarja csinálni azt, amiről ezt épp kijelentette.

2013. január 15., kedd

Mozifilm ötlet? (Marci jelenti)

Játszanak Budapesten olyan mozifilmet, amit egy 4 és fél évessel érdemes megnézni?

Ja igen, és részben beadtuk a derekunkat számítógépes játék ügyben. Ilyenre javaslat? Androidos előnyben.

2013. január 13., vasárnap

Gyerekágy (Marci jelenti)

Ha egyszer gyerekágyat választassz, olyat vegyél, ami neki a legkényelmesebb amiben kényelmesen elférsz.

2013. január 6., vasárnap

Semmi rossz

S: Az lenne a jó, ha soha nem lenne semmi rossz.

Úgy tűnik, megértette az élet lényegét.

Telefon

Így zajlott S és L első telefonbeszélgetése:

Sárussal beszéltem, amikor Lénus határozott éni éni felkiáltással elkérte a telefont, füléhez szorította, határozottan sziázott, és ahogy kell, járkálni kezdett. Elmesélte Sárusnak, hogy éni autó (autóval jöttünk), sokat hajtogatta, hogy nem nem (Sárustól utólag megtudtam, hogy ő eközben azt magyarázta, hogy le kéne tennie a telefont, mert nagyon éhes, és szeretné folytatni a reggelit). Majd hosszú elköszönő sziázás következett, aminek persze csak úgy lehetett vége, hogy kicsavartam Lénus kezéből a telefont.

Naszóval elképesztő, hogy már milyen nagyok.