.

2016. november 25., péntek

Mami


Ma lett volna a 100. névnapja, de tegnap este elaludt, és abbahagyta a lélegzést.

Nyáron még fürdött a Balcsiban, táncolt a parton, négy nyelven karattyolt, és FB celeb lett. A 99. szülinapján (9. hó 9-én) még teljesen fitt volt, és nagyon büszke volt rá, hogy a 100. évébe lépett. Nagy bulit tervezett a 100. szülinapra, de a 99. után nem sokkal a szervezete elkezdte felmondani a szolgálatot. Hősiesen viselte a legyengülést, és végig megőrizte a humorát, pedig sokszor még levegőt se kapott rendesen. Amikor a halála előtti napon utoljára voltam nála, még láttam benne a bálkirálynőt.

Nehéz élete volt, minden rendszerben rettegnie kellett, és persze a családban is voltak nehézségek.
De mindig vicces volt, gyermeki, finom, és erős. A barátaink feljártak hozzá, ő volt a gyerekzsúrok sztárja, az utcán bárkivel összebarátkozott (lásd Mamizik ige). Csodáltam a kecses és egyben határozott kézmozdulatait, még az is nagyon Mamis volt, ahogy a végefelé egy legyintéssel visszautasította az ennivalót. Ő amúgy nem érezte magát sztárnak, mindig azt mondogatta, hogy őket úgy nevelték, hogy Veru, a nővére az okos, neki csak szépnek kellett lennie. Veruval egyébként elválaszthatatlanok voltak, miközben folyamatosan veszekedtek, mint két jó testvér.

Néhány hete merült fel bennem először, hogy meg fog halni, és két nappal később, a kórházban, már biztos voltam benne. Akkor búcsúztam el tőle, és a puszit, amit akkor kaptam, örökre elraktároztam. Ezután még összeszedte magát annyira, hogy hazamehessen a kórházból, de aztán megint nagyon legyengült. Teljesen el tudtam fogadni a halálát, mert úgy éreztem, hogy az is hatalmas dolog volt, hogy eddig és így élt. Mégis furcsa, hogy már nem lehet vele találkozni, és szívszorító lesz elbiciklizni a háza előtt, vagy átbuszozni Pest felé a hídon úgy, hogy ő már nincs ott.

Nemrég, már a kórházban, dicsekedtem a Maminak, hogy mindjárt 40 éves leszek. "Az is valami?"- kérdezte. "Még gyerek vagy!" Hát igen, a századik évhez képest... Amikor attól félek, hogy megöregszem, a Mami szokott eszembe jutni, és arra gondolok, hogy ha lehet ilyen szépnek és jófejnek lenni öregen, akkor nincs is ezzel baj. Ezt is a Mamitól kaptam.

Most nyáron - ajándékkészítés apu 75. szülinapjára
Ardennel
Bencéék eksüvőjén
Balatonszepezd, 2015

Dédunokák (4/9)

4 generáció a Balatonban  2-96 éves korig




Lénuval
Sárussal
És egy videó a 90 évesen táncoló Mamiról (a linkelt bejegyzés alján)
Még egy videó, csak úgy.


2016. augusztus 12., péntek

Léna és a pakolás

Pakolok a Balatonra. Egy korábbi öltözéskonfliktus nyomán felmutatok Lenunak néhány rövidgatyát és szoknyát, hogy ezek közül melyik tetszik neki. A válasz:

Azt vigyél, ami neked tetszik, de legyen közötte farmer, mert én csak azt vagyok hajlandó hordani.

2016. augusztus 3., szerda

Sárus olvas

Így közlekedik az utcán: előrerohan, aztán leül és olvas, amíg utol nem érjük. Ma 120 oldalt.

2016. április 23., szombat

Mami a kórházban is vicces

A 98 éves Mami kórházban van. Amikor nála voltunk Barnussal, elkezdett zihálni és rosszul érezte magát, ezért az orrára tettek egy csövet, amiből oxigént kapott. De a humora még ekkor sem hagyta el.

M: És pont most vagyok kórházban.
R: Mert bálba mentél volna ma este?
M: Ez itt a maszkabál!
(maszk = oxigéncső, értitek...)

M: Barnus, hogy állsz a lányokkal? Vagyis hogy fekszel?

2016. április 20., szerda

Home (majdnem) alone

Amíg színházban voltam és a Marci a lépcsőházban lakógyűlt, a gyerekek megvacsiztak, megfürdödtek (a fürdővízengedéstől a felmosásig), pizsit vettek, Sáru mesélt Lénunak, és lefeküdtek. Marci időnként rájuk nézett, de rögtön visszazavarták, sőt, egy ponton ki is zárták. Az esti puszi után is visszaküldték, pedig máskor ilyenkor a szobából sem engednek ki minket. Az egyedül elalvásra már nem került sor, mert közben vége lett a lakógyűlésnek. Sárus a következő mondattal zárta az estét: most már értem, miért szoktatok olyan idegesek lenni, amikor le akarjátok fektetni a Lénát.

2016. április 11., hétfő

Indirekt bizonyítás

A gyerekek este az ágyban azon vitatkoznak, hogy a nulla páros vagy páratlan. Sárus hallotta valahol, hogy se nem páros, se nem páratlan. Léna azt mondja, hogy páros, különben a 2 nem jönne ki. Kérdezem, hogy érti. Hát ha a nulla páratlan lenne, akkor az 1 páros, és a 2 páratlan lenne. (Bizonyítás nélkül elfogadta a lemmát, hogy a páros és páratlan számok felváltva követik egymást...)

2016. február 29., hétfő

Házi feladat (Marci jelenti)

Lénu megbízott, hogy ha ő már elaludt, keressem meg az ágyamban elrejtett üveggolyót, és írjam ki neki  a reggelizőasztalra nyomtatott nagybetűkkel, hogy hol volt.

Nyilván az motiválta, hogy Sárussal egy ideig levelezésben voltunk, én éjjel írtam neki, ő reggel nekem.

Sáru amúgy elég kemény kiképzésben részesíti Lénát, írni, olvasni már megtanította (még csak nyomtatott nagybetűkkel), de már megy a torpedó is! Abban Sáru mondjuk nem volt valami türelmes, felettébb bosszantotta, hogy hogy lehet (négy évesen) ilyen lassan torpedózni. :-)